1967 januárjának egy hideg reggelén három amerikai űrhajós – Ed White, Roger Chaffee és Gus Grissom – lépett a kamerák elé, hogy megkezdjenek egy sorsdöntő tesztet az új Apollo űrkapszulában. A teszt során a kabint tiszta oxigénnel töltötték fel, ugyanazokat a körülményeket teremtve meg, mint amelyek a szovjet izolációs kamrákban voltak.
A kommunikáció már a teszt kezdetén problémákba ütközött: a földi irányítás és az űrhajósok közötti kapcsolat rendszeresen megszakadt. Grissom ironikus megjegyzése is elhangzott, amelyben kételkedik abban, hogy a Holdra is eljuthatnának úgy, ha még egy pár épület között sem megy a kommunikáció.
Miután a három asztronauta helyet foglalt, gyorsan kritikus helyzet alakult ki. Feszült pillanatokat idéz fel a beszámoló: hirtelen a fedélzeti interkomon keresztül elhangzik, hogy tűz ütött ki, és kiáltások hallatszanak a segélyhívásban. A vészkijárat súlyos szerkezeti hiányosságai miatt a mentés nem lehetett elég gyors.
Az eset megrázta a NASA-t és az egész világot, a szervezetet heves kritika és bizonytalanság vette körül. Vizsgálat indult az okok feltárására, amely feltárta, hogy a tiszta oxigén atmoszféra mellett a kabint mindenütt gyúlékony anyagok és nem megfelelően szigetelt elektromos vezetékek töltötték meg. A tragédia olyan kérdéseket vetett fel, mint a mérnöki tervezés, az emberi hiba és a biztonság hiányának súlyos következményei az űrverseny hevületében.
