Mitől válik egy film igazi kultikus klasszikussá? Az új Toxic Avenger feldolgozás ezt a kérdést járja körül, miközben a nézőt visszavezeti a nyolcvanas évek mozis hangulatába. A főszereplő egy szerencsétlen mostohaapa, aki egy sötét gyógyszergyártó cégnél dolgozik takarítóként, majd egy fatális baleset után minden megváltozik az életében.
A filmből árad a korszak iránti szeretet, amit nem direkt nosztalgiával, hanem atmoszférával és hangulattal közvetít. Magáévá teszi a nyolcvanas évek ikonikus elemeit, miközben merít olyan címekből, mint a Robocop. Az igazán különös karakterek és a kifacsart vállalatok világa mai szemmel is szórakoztató, és tökéletes hátteret ad a történet kibontakozásához.
Nagyszabású költségvetés helyett inkább a szándékosan „grade B”, kultfilmes stílus dominál, de a színészgárda igazán erős: Peter Dinklage – aki nemcsak főszereplő, hanem karaktere hangját is adja –, Louisa Garro a teljes átalakulás után, valamint Kevin Bacon alakítja a vállalati főgonoszt. Az alkotás bátran vállalja fel saját identitását: véres, bosszúval és sötét humorral átszőtt.
Felveti a kérdést: mire számíthat egy néző, aki csak a trailer alapján ítéli meg a filmet? Lehet valódi értéke egy remake-nek, vagy csak az eredeti farvizén evez tovább? A feldolgozás bőséggel kínál témát a műfaj szerelmeseinek – és azoknak is, akik a régi kedvenceket keresik mai köntösben.
