A beszélgetés középpontjában a Toxic Commando kooperatív lövöldözős játék élményének intenzív jelenetei állnak. Már a játék kezdetén felmerülnek frusztráló helyzetek: robbanó benzines hordók, zavaros akciók és kaotikus kommunikáció a csapattagok között, melyek mind hozzájárulnak a humoros, ugyanakkor feszült hangulathoz.
Az első néhány pályát többen meglehetősen unalmasnak találják, mégis rövidesen rámutatnak, hogy a fegyverek fejlesztése, új képességek megszerzése, valamint az egyre nehezedő hullámok érkezése izgalmasabbá teszi az előrehaladást. Külön kiemelik, hogy a játék igazi élvezetét a közös játék – a „sörözős haverokkal” játszott hétvégi partizás – adhatja, szólóban viszont kevésbé szórakoztató.
A rendszeres kritikák között szerepel a változatos küldetések hiánya és a történet, illetve a karakterek kidolgozatlansága. Többen sajnálják, hogy nincsenek nagy, látványos főellenségek, és hogy egyes játékelemek nem kapnak elég hangsúlyt – például a zombik bővebb irányíthatóságát hiányolják a Left 4 Deadhez hasonlóan. Ezen kívül több játékos szerint a különböző kasztok közül a medic és a defender a leghasznosabbak, míg néhány másik karakter képességein még bőven lehetne javítani.
Felmerül az árazás kérdése is: többen megemlítik, hogy a teljes ár nem feltétlenül reális a jelenlegi tartalomhoz viszonyítva, ezért tanácsolják, hogy érdemes lehet megvárni egy akciót vagy leárazást. A játék hangulati világában John Carpenter szintetizátoros zenéje, valamint a retró horrorfilmes atmoszféra dominál.
