Dél-Ukrajna egykor virágzó mezőgazdasága most komoly veszélyben forog, mivel az orosz bombázások teljesen megbénították az ország fekete-tengeri kikötőit. A gabona, a búza, a kukorica és más növények raktárakban rekedtek, és fennáll a veszélye, hogy megromlanak, mielőtt bárhová eljutnának.
Sok gazda, például Volodimir, akinek már a hetvenes évek óta ez a föld az élete, most tehetetlenül nézi, ahogy eddig biztosnak hitt megélhetése veszélybe kerül. Az alternatív értékesítési útvonalak megnyitása is súlyos költségekkel jár, ami tovább nehezíti helyzetüket.
A bombázások mellett folyamatosak a drón- és rakétatámadások is az elektromos alállomások, raktárak és más kulcsfontosságú infrastrukturális létesítmények ellen. Az ukrán légvédelem heroikus munkát végez, egy titkos központból például több mint 150, főként Shahed és Geran típusú drónt lőttek le három hét alatt.
A helyiek rendíthetetlenül kitartanak, de mindannyian egy szokatlanul kemény télre készülnek – miközben nap mint nap küzdenek a fennmaradásért és országuk gazdasági életben tartásáért. Milyen lehetőségei maradtak még Ukrajnának a helyzet javítására? Meg tudják-e őrizni a mezőgazdasági hagyományaikat ebben az új valóságban?
