Több évtizedes konfliktus és hosszú diplomáciai folyamat után jelentős nemzetközi csúcstalálkozóra került sor Sharm el-Sheikhben, ahol különböző országok vezetői, köztük Trump elnök, történelmi békemegállapodást írtak alá Gázával kapcsolatban. A helyszín, az ott összegyűlt vezetők jelenléte, valamint a többéves katonai válság árnyéka mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a pillanat kiemelkedő jelentőségű legyen.
A megállapodás mögött hosszas egyeztetések, viták és huzavona húzódik, amely során több pontot átírtak vagy teljesen kihúztak, jelezve, hogy a felek nehezen jutottak közös nevezőre. Kiemelt hangsúlyt kaptak azok az országok – például Katar, Egyiptom és Törökország –, amelyek aktívan segítették a folyamatot, de továbbra is számos nyitott kérdés vár megoldásra, különösen a palesztin államiság jövőjével kapcsolatban.
A csúcson való részvétel és a békefolyamatban való elköteleződés jelentős politikai súlyt ad az eseménynek, különös tekintettel arra, hogy a térség többi állama, mint Irán, szintén érintett a háttérben zajló politikai és katonai folyamatokban. Figyelemre méltó témát jelent továbbá, hogyan próbálják egyensúlyba hozni a regionális hatalmi viszonyokat úgy, hogy az iszlamista csoportok, mint a Hamasz és a Hezbollah, háttérbe szoruljanak.
Annak ellenére, hogy több ponton okkal lehet pesszimista a béke fennmaradásával kapcsolatban, a jelenlegi regionális dinamika – például Irán gyengülése és az arab államok fokozott együttműködése – egyesek szerint reménykeltő lehet. Megoszlanak a vélemények arról, mennyire tartható fenn hosszú távon a megállapodás, illetve mennyire sikerül stabilizálni a térséget a változó nagyhatalmi erőviszonyok mellett.
