Az indonéziai Sulawesi sziget rejtett világába kalauzolja el nézőit az utazó, ahol a Toraja nép különleges halál- és temetkezési szokásait ismerhetjük meg. Tana Toraja régiójában a szeretteik elvesztését nem az azonnali búcsú, hanem egy hosszú, közös időszak követi: a testeket néha akár évtizedekig is a család otthonában tartják, amíg el nem jön az ünnepélyes búcsú ideje.
Különös hangsúlyt kap a bivalyok szerepe – ezek a temetéshez szükséges állatok egyrészt státuszszimbólumok, másrészt a túlvilági utazás elképzelt járművei. A piacon akár tízmilliókért cserélnek gazdát, és a legtehetősebb családok akár több száz bivalyt is feláldoznak egyetlen szertartás során.
A hagyományos házak, a Tongkonanok, formájukban és funkciójukban is utalnak a Toraják eredetmondáira, valamint az ég és föld közti kapcsolatra. A szertartások alatt bőkezű vendéglátás, ajándékozás, adományok cseréje fonja még szorosabbra a közösségi kötelékeket – de a férfi-női szerepek, a házassággal, árulással kapcsolatos szabályok és a temetések anyagi terhei is szóba kerülnek.
A temetkezéshez kapcsolódó kegyhelyek, barlangok, kőbe vájt sírok, és a híres Tau Tau-szobrok mind a társadalmi rangot, családi hagyományokat és a halottkultuszt tükrözik. A vezetőn keresztül a családi gyászfeldolgozásban rejlő lelki segítségről, a hosszan tartó „betegségidőszak” jelentőségéről is szó esik.
Útközben nemcsak az elmaradhatatlan helyi ételeket és italokat próbálja ki a főhős, hanem bepillanthat Makassar nyüzsgő életébe is, miközben szó esik a közlekedés, vendéglátás, szálláskeresés praktikus kihívásairól és az utazás nehéz pillanatairól.
