John Best beszélgetőtársa, Tom Howell kulcsszerepet játszott a modern jelfeldolgozási technikák bevezetésében a merevlemez-iparban. A beszélgetés egy időutazásra invites minket, ahol a lemezes adattárolás hajnalától, a számítógépek őskorától indulunk: a hatalmas, több mint egy tonnás, alacsony adatsűrűségű meghajtóktól egészen a mai, milliárdszor sűrűbb, zsebben elférő eszközökig. Ebben az elképesztő fejlődésben a jelfeldolgozás forradalmi jelentőségűnek bizonyult, amelynek fejlesztésében Tom kiemelt szerepet vállalt.
Egyénileg és csapatokban dolgozva, Tom útja Mountain View-ból, a Caltech-en és a Cornell Egyetemen át az IBM kutatólaboratóriumáig vezetett. Első komolyabb áttöréseit olyan témák adták, mint a hibajavító kódok és a kommunikációelmélet alkalmazása az adattárolásban. Személyes történetei rávilágítanak arra, hogyan formálták az iparágat az ilyen ötletek, és miként váltak elméleti matematikai fogalmak gyakorlati technológiává.
Kiemelt figyelmet kapnak a nagy vállalati innovációs együttműködések, a legendás IBM-es taskforce-ok és a nemzetközi kutatócsoportok harca a sávszélesség, a jelerősítés, és a sűrűség növelése érdekében. A részletes visszaemlékezéseken keresztül megismerhetjük, hogyan születtek a run-length limited kódok, miért vált kritikus kérdéssé a szervóadatok elhelyezése, vagy hogyan lehetett mikroelektronikai áttörésekkel egészen új jelfeldolgozó csipeket fejleszteni.
A párbeszéd külön érdekessége, hogy betekintést enged a vállalatok közötti technológiai versengésbe, az egyetemi-ipari kooperációk jelentőségébe, valamint abba, hogy milyen tudományos viták és praktikus problémák merültek fel, mielőtt egy-egy ötlet valós termékké vált volna. Elgondolkodtató kérdések merülnek fel arról is, mikor és hogyan válik egy kutatóból menedzser, és meddig van értelme a vállalati kutatási és fejlesztési tevékenységnek egy gyorsan változó piacon.
