Az új Digger című film Tom Cruise főszereplésével és Alejandro Gonzalez Inarritu rendezésében igencsak megosztotta a közönséget és a kritikusokat. A történet elején a nézők egy cinikus, környezetszennyező olajmágnás hétköznapjaiba kapnak betekintést, ahol a technikai kivitelezés magas színvonalát látványos, ám kissé fantáziátlan szatíra kíséri.
A központi témák között szerepel a környezeti válság, a hatalommal bírók felelősségvállalásának hiánya, valamint az, hogy a tragédiából miként lesz komédia. Jelentős hangsúlyt kap, hogy a film formailag és narratívan is többször „kizökkenti” a nézőjét: a sztori egy pontján kiderül, hogy a nézett események valójában egy színdarab próbái, amely a múltbeli katasztrófákat dolgozza fel. A szatíra, a film a filmben jelleg és a jelenetek közötti váltások mind azt vizsgálják, hogyan dolgozza fel a társadalom a válságokat – akár művészeti produktumokon keresztül.
A kritika kiemeli a kiváló színészi alakításokat – Tom Cruise mellett John Goodman és Riz Ahmed teljesítménye is figyelemre méltó –, az Oscar-díjas operatőri munkát (Emanuel Lubezki) és a látványos produkciós dizájnt. Ugyanakkor kérdéseket vet fel, hogy a bravúros technikai megvalósítás mennyiben képes valódi érzelmi hatást gyakorolni a nézőre.
A Digger továbbá egy korszak végét is szimbolizálja Hollywoodban, hiszen ez az utolsó film a Warner Brothers hagyományos korszakából, mielőtt a stúdió egyesül a Paramounttal. A produkció bátor, kockázatvállaló, de azt is felveti: vajon az alkotói szándék és a rétegezett szerkezet elég-e ahhoz, hogy felejthetetlen filmet hozzon létre?
