Az MCP protokoll az elmúlt évben a fejlesztők egyik fő eszközévé lépett elő, ha ügynököket akartak összekapcsolni különféle eszközökkel és adatokkal. Ugyanakkor, ahogy nőtt a használata, egy jelentős problémára is fény derült: a tokenfogyasztás és az úgynevezett „context rot”.
Ezen kihívások fő oka, hogy minden MCP szerver rengeteg tokent igényel már pusztán a képességek leírásához, még azelőtt, hogy bármi érdemi történne. Ez azt okozza, hogy a mesterséges intelligencia-asszisztensek túlterheltté válnak, és – még a legújabb LLM-ek esetén is – jelentős korlátokba ütköznek, ha sokféle szervert és funkciót szeretnénk egyidejűleg használni.
Az Anthropic által közzétett blogposztban rámutattak: a megoldás kulcsa a valós idejű felfedezés és a képességek kódalapú végrehajtása lehet. Ezzel az ügynökök mindig csak akkor töltik be az egyes eszközök pontos leírását, amikor valóban szükségük van rá, így sokkal hatékonyabbá válhatnak.
A videó gyakorlati példákon keresztül izgalmas kérdéseket vet fel: vajon eljön az az idő, amikor az MCP helyét teljesen átveszik a dinamikusan generált képességek, vagy továbbra is fontos lehet a merevebb, de kiszámíthatóbb vezérlés?
