Két rajongó találkozik a Sega Genesis világában, amikor elkezdik rendszerezni a retro játékgyűjteményüket. Szóba kerül, mennyire bonyolult az egyszerűnek tűnő játékfajtákat ABC-sorrendbe rakni, és hamar előkerülnek tipikus retró gamer-dilemmák.
Az átvezetőben szóba kerülnek a streaming platformok és az ExpressVPN, melyek révén a különböző országokban elérhető filmklasszikusokról folytatnak vicces párbeszédet. Mindez jól megalapozza a hangulatot, mielőtt a beszélgetés központi témájára térnek át: a ToeJam & Earl játékmenetére.
A két főszereplő a retró koop játék humoros, abszurd világát járja körül, ahol a pályák véletlenszerűen generáltak, a föld réteges és a földlakók karikatúraszerűek. A kooperatív mód újdonságai, például a képernyőosztás és a játék dinamikája, szintén terítékre kerülnek.
Külön kitérnek a játék bosszantó véletlenszerű elemeire: az azonosítatlan ajándékokra, a karaktereket zavaró ellenfelekre (kupidók, hulahoppolós lányok), furcsa akadályokra (homok, tornádó, méhek) és a gyakori frusztrációra, hogy egy-egy hiba miatt ismét visszaesnek a haladásban. Ezeken keresztül felmerül az is, hogy mennyire tükrözi a játék az amerikai középszerűség karikatúráját — vagy csak abszurd humorral figurázza ki a világot.
Felmerül az is, mennyire más egyedül és társaságban játszani, mennyire változatos a játék a véletlenszerű pályáknak köszönhetően, valamint milyen különös jelenségek bukkannak fel (random hibák, karakterek poénjai, eltérő karakterfejlődési szintek). A beszélgetés során végig érezhető a nosztalgia és a retró iránti lelkesedés, de az öröm mellett végig ott vibrál a bosszúság is, hogy ebben a világban sosem lehet teljesen nyugodt az ember.
