Milyen világok lapulnak a Naprendszer legtávolabbi peremén, ahol már nem a bolygók, hanem különleges holdak uralkodnak? A szemünk elé táruló tájak minden képzeletet felülmúlnak: egy hold, amelynek sűrű, mérgező légköre és metánfolyói teszik hátborzongatóvá, míg egy másik apró égitestből sós óceán tör az űrbe, titokzatos létformák lehetőségét villantva fel.
A történelmi csillagászati felfedezések, például a Titan első megpillantása Huygens szemével vagy a Cassini–Huygens űrszonda hosszú útja, új korszakot nyitottak a Szaturnusz körüli kutatásban. Ezek a missziók világították meg, hogy holdak százai várnak ránk, mind saját történettel és titkokkal. A Titan bámulatos légköre és éghajlati rendszere, vagy az Enceladus jégtakaró alatti meleg, sós óceánja a földönkívüli élet feltételeit kutató tudósokat is új irányba terelték.
Az Uránusz és Neptunusz jégholdjai, például Miranda, Ariel, Oberon vagy Triton mind egyedi eredettörténeteket és geológiai rejtélyeket hordoznak. Van köztük, amelyik a múltban szilánkokra esett szét, majd újra összeállt, vagy épp máig ismeretlen anyagok és folyamatok eredményeit őrzi felszínén.
Ahogy a Voyager és New Horizons űrszondák újabb és újabb határvonalakat léptek át, rádöbbenhettünk, milyen kevéssé értjük még a távoli jeges világok titkait. Egyes holdak, mint Triton vagy Charon, nem is „saját bolygójuk” sarjai: befogott vándorok, amelyek előző lakhelyük rejtelmeit is magukkal hozzák. A jövő küldetései, mint a Dragonfly drón Titanra, új kérdéseket és lehetőségeket vetnek fel: vajon ezek az idegen világok a Föld hajnalának őrzői, vagy teljesen ismeretlen útvonalak vezetnek rajtuk keresztül az élet kialakulásáig?
