A Paramount archívum kulisszái mögé enged betekintést ez a beszélgetés, ahol Adam Savage és az archívum vezetője, Chuck Woodfell, felfedezik a filmes és televíziós médium történetének különleges formátumait. Kiderül, milyen elképesztő mennyiségű audiovizuális tartalmat tárolnak: több százezer filmtekercs, szalag és digitális adathordozó várja, hogy megőrizzék őket az utókornak.
Izgalmas kérdés, miként változott az archiválás gyakorlata a filmművészet kezdetétől a digitális korszakig. Szó esik a veszélyeztetett anyagok megőrzéséről, például az 1950–80-as évek cellulóz-acetát alapú filmjeiről, amelyeket fagyasztva kell tartani a ‘vinegar syndrome’ miatt. Az eszmecserében sorra veszik a kulcsfontosságú formátumokat: az eredeti negatívoktól és pozitívoktól, mágneses szalagoktól és videószalagoktól, analóg és digitális videokazettákig, sőt az audioszalagokig.
Megerősítik azt a felismerést, hogy a digitalizálás önmagában nem feltétlenül garantálja egy alkotás túlélését. Nemcsak a tartalom, hanem a megfelelő lejátszó eszközök megőrzése is életbevágó, hiszen egyes formátumokhoz ma már alig hozzáférhető gépek szükségesek. Gondolkodásra késztető kérdéseket vet fel, hogyan lehet az iparág kollektív emlékezetét biztonságban tartani a technológia gyors elavulása közepette.
A beszélgetés nemcsak a tárgyalt médiumok múló korszakaival foglalkozik, hanem arról a szakmai felelősségről és kihívásról is, hogy minden egyes formátum, tekercs és kazetta egyedülálló örökséget képviselhet.
