Az univerzum egyik legkülönösebb égitestje, a Szaturnusz holdja, a Titán a Naprendszer legidegenebb világai közé tartozik. Bár felszínéről nézve földszerűnek tűnik, légköre többnyire nitrogénből áll, ami zavarba ejtő hasonlóságokat mutat a földi körülményekkel. Mégis teljesen más világ, ahol a víz helyét a fagyos metán vette át.
A Huygens-szonda landolása során meglepő földrajzi képződményekre derült fény: a sűrű, narancssárga légkör alatt folyók, tavak és tengerek húzódnak, amelyekben víz helyett folyékony metán található. Ezek a változatos tájak a földi vízkörforgáshoz hasonló, ám teljesen más anyagokon alapuló folyamatokat jelenítenek meg.
Kutatók, köztük Ralph Laurens, innovatív mérési technológiákat fejlesztenek ki, hogy feltérképezzék és elemezzék a Titán tengereinek mélységét és összetételét. A fejlesztések között szerepel autonóm szonárszonda és tömegspektrométer is, amelyek a hold egzotikus tengereinek kémiai vizsgálatához szükségesek.
A Titánon kőzetek helyett kemény jég alkotja a felszínt, a vulkánokat pedig folyékony ammóniával kevert jeges láva táplálhatja. Ez a bonyolult és dinamikus felépítés vet fel izgalmas kérdéseket: vajon létezhet élet egy ilyen, vízmentes környezetben? Milyen folyamatok hozták létre ezt a hasonló, ám egészen más világot?
A Titán részletes vizsgálata új utakat nyithat meg a földönkívüli élet keresése során. Eközben a kutatók tekintete még messzebbre irányul: a Kepler-űrtávcső indításával világszerte izgalommal figyelték azokat a távoli csillagokat, amelyek körül potenciálisan lakható exobolygók keringenek. Az univerzum milliárdnyi csillaga között vajon hány rejt még hasonló, felfedezésre váró idegen világot?
