Utazók kisebb konvojban a Padre-szigeti tengerparti táborozásra indulnak Texasban. A társaság útja Austin környékéről vezet Corpus Christi felé, és izgalommal várják, milyen lesz először homokos parton saját járműveikkel kempingezni.
A parti élet kihívásokkal indul: többek járműve elakad a laza homokban, és hamar kiderül, hogy a terep jóval nehezebben járható, mint gondolták. A résztvevők egymást segítve próbálnak kijutni a helyzetből, miközben tréfás megjegyzésekkel oldják a feszültséget.
A strandolás, fürdés, valamint a tengerparthoz kapcsolódó szabadság érzése átjárja az egész kiruccanást. A változó, borús időjárás, a döntésképtelenség a sátorhely kiválasztásakor, valamint a helyi sajátosságok (pl. az árapály, a part murvásodása és a szemét problémája) mind érdekes kérdéseket hoznak fel, amelyekkel a csapat szembesül.
Az együtt töltött idő során közös főzések, Suzuki Samuraival tett kalandos strandjárások, pizzakészítés és beszélgetések színesítik a kempingezést. Mindeközben szó esik arról is, hogy mennyire más a texasi táj keletről nyugatra, illetve hogyan tudják a nomád életmód mellett a technikai kihívásokat (lemerült eszközök, áramellátás) megoldani.
Vajon hogyan alakul a társaság kalandja az elszigetelt, télen is strandolható texasi tengerparton? Meddig lehet eljutni terepjáróval, és milyen közös emlékek születnek ilyen kihívásokkal teli utazás alatt?
