Az emberi tudat határainak és a természetfeletti képességek tudományos vizsgálatának kérdése folyamatosan újabb vitákat szül. Ebben az anyagban különös hangsúlyt kap egy friss kutatás, amely az úgynevezett testen kívüli élmények (out-of-body experiences) valóságosságát próbálja megvizsgálni – a gyakorlatban azzal, hogy vajon képesek lehetünk-e „kivetíteni” tudatunkat egy másik helyre.
Felmerül, mennyire lehet komolyan venni azokat a beszámolókat, amelyek szerint bizonyos személyek képesek voltak kívülről szemlélni önmagukat, vagy akár másik helyiségben lévő tárgyakat érzékelni. Ide kapcsolódik a vizsgálat, melyben a résztvevők egy előre ismeretlen képet próbáltak megtalálni egy másik szobában – pusztán szellemi úton.
Az is érdekessé válik, hogyan kezelik a kutatók a részeredményeket: noha a legtöbb résztvevő nem teljesített jobban a véletlennél, két alany pontosan leírta, mit csináltak a felügyelő kutatók, ami további kérdéseket vet fel. Hogy ez milyen hatással lehet a tudományos eljárásokra, illetve milyen háttere van annak, hogy egy rangos amerikai egyetemen ilyen kutatások zajlanak, ezek szintén fókuszba kerülnek.
A történet során fény derül a témához kapcsolódó kuriózumokra is: legyen szó VR-eszközökről, magánalapítványok motivációiról vagy a paranormális jelenségekhez fűződő történelmi érdekességekről. Az elhangzó kritikák, humoros megközelítések és múltbeli csalási kísérletek mind segítik árnyalni a kérdést: mit nevezhetünk érvényes tudományos eredménynek, és hol húzódnak az önáltatás, illetve a valódi kutatás határai?
