Nyomasztó, de nosztalgikus hangulat fogadja a nézőt, amikor a Terminator 2D: No Fate játék történetmódja a jól ismert aszfaltcsíkkal és visszafogott, ipari zenével indul. A ’90-es évek Super Nintendo oldalnézetes akcióplatformereit idézi, miközben számos filmes utalás gazdagítja az élményt.
A fejlesztők tisztelettel bánnak az eredeti film anyagával, de mernek újításokat is bevezetni: ikonikus jeleneteket bővítenek vagy formálnak át játszható szakaszokká, így minden ismerős pillanat új, izgalmas köntösben jelenik meg. A különböző játékmódok (például bár verekedés vagy lopakodós kórházi menekülés) váratlan váltásokkal és kreatív mechanikákkal dobják fel a tempót.
Az igazi retró vizuális stílus sokat tesz hozzá a játék atmoszférájához: digitális filmkockák, részletes pixelart karakteranimációk és filmes pillanatok digitális újraalkotása teremtik meg az autentikus T2-érzést. Ezek az apró részletek méltó tisztelgést jelentenek a ’90-es évek klasszikusai és James Cameron filmje előtt.
Bár a játékmenet rövid, több újrajátszási lehetőség és extra tartalom próbálja fenntartani a hosszabb távú érdeklődést. Érdekes kérdés, hogy vajon elég tartalmat kínál-e azoknak, akik egyetlen végigjátszással szeretnének mindent látni, valamint milyen hatással vannak a játék rövidsége és a számos visszautalás a mai játékosokra.
