Képzeld el, hogy 1991 augusztusában, pár nappal a Terminátor 2 mozibemutatója után valaki azt mondja, hogy egy igazán jó játékot, a film történetét feldolgozva, csak 34 év múlva kapsz. A frissen megjelent Terminator 2D: No Fate valóban ezt az ígéretet teljesíti: a klasszikus film főbb pontjait izgalmasan és logikusan követi, ráadásul új jelenetekkel és átvezetésekkel bővíti a történetet. A játék vizuálisan a 16 és 32 bites korszak között lebeg, miközben sokat merít a korábbi próbálkozásokból is.
Az eredeti Terminátor 2 játékok azonban rendkívül széttöredezett képet mutatnak: hat eltérő változat is született különböző platformokra, amelyek mind más-más stílust, játékmenetet és minőséget képviseltek. Ezek közül néhány sikeresebb volt, de egyik sem volt igazán hű a filmhez vagy élvezetes játék.
A fejlesztési folyamatot látva jól kirajzolódik, mennyire hiányos eszköztárral és rövid határidőkkel dolgoztak a csapatok. Nem egyszer csak a film forgatókönyve vagy egy kalóz trailer segítette őket, ráadásul a jogok, a képmások és a piaci licencelés körüli bonyodalmak komoly akadályokat jelentettek. Ezek a korai verziók mégis inspirációként szolgáltak a legújabb játék fejlesztői számára is.
Érdekes kérdés, hogy mit jelent egy igazán jó filmes játék, és hogyan lehet ezt évtizedek múltán megvalósítani. Vajon a nosztalgia vagy a fejlesztői szenvedély vezet nagyobb sikerhez, és milyen tanulságokat hordoznak az elmúlt 30 év próbálkozásai? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a videó, miközben számos kulisszatitkot és érdekességet is bemutat a Terminátor-játékok világából.
