Terence „Bud” Crawford betekintést enged saját óragyűjteményébe, elmesélve, hogyan alakult ki a szenvedélye a különleges időmérők iránt. Szóba kerül, hogy bár maga ritkán hord órákat, mégis egy-egy alkalomra szívesen választ hozzájuk illő üzleti öltözetet, kiemelve az órák jelentőségét a stílusos megjelenésben.
A beszélgetés során a gyűjtemény befektetési értékére is rámutat. Felvetődik, miért érdemes olyan modelleket választani, amelyeket már nem gyártanak, és miként növekedhet az értékük az évek során. Az is kiderül, hogy Crawfordnál az órák inkább személyes jelentőséggel bírnak, mintsem státuszszimbólumok.
Izgalmas történetek hangzanak el arról, hogyan kapott különleges karórákat fontos mérkőzései előtt, például a 42-0 Rolex Submariner-t, valamint egyedileg készített Ulysse Nardin darabot, amely a kedvenc színéhez igazodott. Megtudhatjuk, hogyan bővült a kollekció egy Audemars Piguet modellel, amely egy kellemetlen lopási élmény után került hozzá, illetve hogyan kapcsolódnak hozzá emlékek a Patek Philippe duplaidőzónás és a Hublot modellekhez.
A végén érdekes kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, mennyire sóvárog vagy hajszol újabb „szent grál” órákat, és milyen szempontok mozgatják a vásárlási döntéseit: vajon a divat, a személyes kötődés, vagy a jövőbeni értéknövekedés szerepe erősebb?
