Az Irán által a Hormuzi-szorosban alkalmazott tengeri aknák változatossága komoly veszélyt jelent a hajózásra. Az eszközök között szerepelnek a sodródó aknák, amelyek a vízfelszínen úszva várják, hogy egy hajóval ütközve felrobbanjanak, valamint a horgonyzott aknák, amelyek a tengerfenéken rögzítettek, és szintén ütközésre lépnek működésbe. Alsó- vagy fenékaknák is előfordulnak, amelyek érzékelőkkel – például mágneses vagy akusztikus szenzorokkal – és jelentősen nagyobb gyújtóanyag-mennyiséggel működnek, így hatalmas robbanásokat idézhetnek elő.
Külön kategóriát képviselnek a limpet aknák, amelyeket búvárok helyeznek a hajók törzsére, és időzítővel robbantják őket, elsődlegesen az alattomos károkozás céljából. Az iráni haditengerészet körülbelül 5000 ilyen tengeri aknával rendelkezik, ami különösen veszélyessé teszi a szoros átkelését; a hajók mindennapi közlekedése emiatt jelentős kihívássá vált az utóbbi időszakban.
A politikai és katonai színtereken komoly vita zajlik arról, hogyan lehetne megvédeni a kereskedelmi hajókat e fenyegetésekkel szemben. A NATO szövetségesei egyelőre nem vállalták a tengeri útvonal biztosítását, miközben az Egyesült Államok légicsapásokat hajt végre iráni rakétaállások ellen. Továbbá a térségben számos egyéb fenyegetés is nehezíti a helyzetet: drónokat, gyorsnaszádokat, valamint kis halászhajókat vetnek be, amelyek szintén támadások forrásai lehetnek.
A szoros jelenlegi blokádja a világ olajellátásának ötödét érinti, ami súlyos gazdasági következményekkel járhat. A kérdés az, sikerülhet-e katonailag vagy diplomáciai úton rendezni a helyzetet úgy, hogy az áthaladás újra biztonságossá váljon, valamint hogy hosszú távon miként lehetne kezelni az aszimmetrikus hadviselés jelentette kihívásokat.
