Az emlékek és érzések keverednek, amikor a videóban bemutatott szerző a teljesítménymérők (power meter) használatáról beszél kerékpározás közben. Az eszköz előnyei már tizenéves korától elkísérik, amikor a komolyabb versenyzéshez nélkülözhetetlenné vált, és egy baráti kölcsön révén ismerkedett meg vele először.
Fokozatosan tapasztalta meg, hogy a mért adatok milyen sokat segítenek – az edzések optimalizálása, a terhelés pontos követése, az edzés és teljesítmény közötti közvetlen összefüggések feltárása új távlatokat nyitott meg számára. A számok világa azonban könnyen magával ragadhat, néha viszont elhomályosíthatja azt, amiért a kerékpározás eredetileg örömet okozott: a szabadság, a kaland és az önfeledt tekerés élményét.
A karrier lezárultával nehezen fogadta el a csökkenő formát, amit a számadatok kíméletlenül feltártak. Ekkor kereste vissza az örömöt az adatok nélküli tekerésben, a cél nélküli barangolásban. Idővel azonban megtalálta az egyensúlyt: újra elkezdett teljesítménymérőt használni, kísérletezni, élvezni az edzés folyamatát – immár nyomás nélkül, epizódszerűen visszatérve a motivációhoz, amely új perspektívát adott a kerékpározásnak.
Felvetődik a kérdés, hogyan lehet egy eszköz egyszerre inspiráló és visszatartó erő; miképpen változik meg a viszonyunk a technológiához az idő előrehaladtával és az élethelyzetek váltakozásával. Különös hangsúlyt kap az a tény is, hogy a kerékpárosok számára a teljesítmény mérése mennyivel elérhetőbb, mint más állóképességi sportágak esetén.
