Képzeld el, hogy valaki elhatározza: épít egy teljes méretű, működőképes gokartot 3D nyomtatással, amivel aztán munkába is járhat. Miközben az ötlet izgalmasnak tűnik, több komoly kérdés is felmerül a megvalósítás során, hiszen a tervező eddig legfeljebb egyetlen nyomtatólapon dolgozott, most viszont több mint 30 lapnyi elemet, több száz óra munkával kell elkészítenie.
A részletes tervek ugyan adottak – méghozzá egy nemzetközi 3D nyomtatásos közösségtől letöltve –, de akadnak kritikus hiányosságok. Nincs információ arról, hogyan csatlakozik a motor az alvázhoz, illetve hogy miként működne együtt az elektromos vezérlés és a teljes hajtáslánc. Ráadásul a tervekben szereplő alkatrészek egy része a készítő országában nem elérhető, így alternatív megoldásokat kell találni minden kritikus elemhez.
Motorkérdésben is komoly a dilemma: az eredetileg elektromos meghajtásra tervezett gokartot lehet, hogy egy 212 köbcentiméteres Predator benzinmotorral építené meg a készítő. Ez viszont teljesen átalakítaná az egész hajtásrendszert és újabb kihívásokat vet fel, például a motor rögzítését és a megfelelő hajtáslánc kialakítását illetően.
A projekt sikeréhez ipari szintű filamentekre (pl. szén- és üvegszállal erősített műanyagokra), fejlett 3D nyomtatókra, különleges tengelyekre, erősítő elemekre, valamint a gokart közösség támogatására van szükség. Útközben számos technikai problémával, kísérletezéssel és frusztrációval nézhet szembe az alkotó, úgy, hogy közben a nézők támogatására is számít – többek között abban, hogy végül belső égésű vagy elektromos motor kerüljön-e az elkészült járműbe.
