Télen a napok rövidebbé, az éjszakák pedig hosszabbá válnak, különösen azok számára, akik közelebb élnek a sarkokhoz, mint az egyenlítőhöz. A film szereplői a téli napforduló alkalmából elhatározzák, hogy korán reggel útnak indulnak biciklivel, hogy egy különleges helyen – a legendás Glastonbury Tor tetején – lássák a napfelkeltét, amihez hosszabb utat, korai kelést és néhány kihívást jelentő körülményt is vállalnak.
A hajnal előtti indulás során a társaság útközben találkozik, igyekszik meleg kávéhoz jutni, és viccelődnek azokon, akik késve érkeznek. A hideg, sötét, esős időjárás ellenére vidám hangulatban telik az út, mindenkit más-más motivációval vezérel a kaland – kávé, torta, biciklizés és a tél közepének szimbolikus ünneplése inspirálja őket.
Az úti cél, a Glastonbury Tor, régészeti és mitológiai szempontból is különleges hely: hozzá kapcsolódóan legendák merülnek fel Artúr királyról, a Szent Grálról és a druidákról. A csúcson átélhető napfelkelte egyszerre ébreszt filozofikus gondolatokat a természet körforgásáról, és felveti azt a kérdést, hogyan képes a közös élmény, valamint az év legrövidebb napja is örömteli és inspiráló lenni. Mindezt sok humorral, öniróniával és az új év optimista várakozásával mutatja be a film.
