Négy barát, Scott, Sam, Eric és egy negyedik személy nosztalgikus játékra vállalkozik, amikor leülnek kipróbálni a klasszikus NES-játékot, a Winter Games-t. Beszélgetésük laza, szórakoztató hangulatban zajlik, miközben váltakozva próbálják ki az egyes téli sportágakat a játékban – legyen szó gyorskorcsolyázásról vagy bobversenyről.
Miközben a társaság kommentálja a játékmenetet, humoros módon tér el különféle témák irányába: szóba kerülnek a különböző köszönési szokások, és hogy gyerekkorukban mennyire nem értették az egyes gesztusokat. Érdekességként felszínre kerül a játék irányításának nehézsége, illetve hogy mennyire nehéz pontot szerezni a különböző eseményeken.
A beszélgetés nem csak a játékra korlátozódik; a résztvevők hosszasan vitáznak kedvenc ételeikről, rangsorokat állítanak össze a hamburgerekről, pizzákról, hotdogokról, sőt a különböző szendvicsekre és gyorsételekre is kitérnek. A baráti csipkelődés és viccelődés végig jelen van, miközben reagálnak a játék eseményeire, és megosztják egymással emlékeiket, kedvenceiket, vagy akár a gyermeki naivitásból fakadó történeteiket is.
A társalgásban kifejezetten érdekes kontraszt jelenik meg a régi videojáték-élmények és a személyes történetek, ízlések, illetve a kulturális utalások között, amelyek újabb beszélgetéseket indítanak el. Az ismerős hangulat garantálja, hogy minden néző könnyen azonosulhat a nosztalgiázó játékosokkal, akik nem feltétlenül profik, de élvezik az együtt töltött időt.
