Nosztalgikus időutazásra invitál a szerző, aki megidézi gyermekkorának videojátékos élményeit az 1980-as évek végéről. Felidézi a városi élet mindennapjait, az első élményeket a videojátékboltokkal és a kreatív pénzforrások keresését, amikor a zsebpénz szűkösen állt rendelkezésre a hőn áhított játékok megszerzéséhez.
Az egyik kiemelt téma, hogy miként vált valódi eseménnyé egy-egy legendás videojáték folytatásának megjelenése, és milyen stratégiák születtek a megszerzésükre. Megjelenik az árengedménnyel beszerzett Target Renegade, a bolt alkalmazottainak pénztár mögötti világa, valamint a kétfős játékmenet varázsa.
Az összehasonlítás fókuszában három kultikus nyolcbites platform szerepel: ZX Spectrum, Commodore 64 és Amstrad CPC. A különböző verziók részletesen bemutatásra kerülnek grafikai és játékmenetbeli sajátosságaikkal, valamint azzal a kérdéssel, hogyan teljesítenek egymás mellett – és mit gondolhatunk a témában megosztott véleményekről.
Az is felvetődik, mennyit számít a nosztalgia és a személyes kötődés, amikor régi kedvenceinket hasonlítjuk össze vagy próbáljuk ki ismét. Vajon melyik verzió vált igazi klasszikussá, és miért lehet ennyire eltérő a játékosok megítélése?
