Európa biztonságpolitikai helyzete alapjaiban változott meg az utóbbi években, különösen a finn-orosz határ menti feszültségek és az ukrajnai háború nyomán. Az egykor tiltott gyalogsági aknák újra középpontba kerültek: országok, amelyek korábban csatlakoztak az Ottawai Szerződéshez, most visszavonulót fújnak, és újból fontolóra veszik ezen fegyverek bevetését saját védelmük érdekében.
Felmerül a kérdés: lehet-e felelősségteljesen használni a taposóaknát? Finn katonai vezetők szerint pontos térképek, szabályozott elhelyezés és gondos dokumentáció biztosíthatják, hogy saját civil lakosság ne essen áldozatul. Mások azonban személyes tragédiákról számolnak be: Bosznia után harminc évvel is több ezer akna vár a föld alatt, és még ma is szedi áldozatait. A film bemutat túlélőket, akik életüket örökre megváltoztató baleseteket szenvedtek, és közösen keresik a kiutat az aknák árnyékából.
Az ukrajnai események azonban más nézőpontot is felvetnek. Egyes politikai és katonai döntéshozók szerint a taposóaknák költséghatékony és hatékony védelmet nyújtanak nagy létszámú szárazföldi hadműveletek esetén. A vita sarkalatos pontja mégis az: mennyire van jogalapja a biztonságra hivatkozva visszafordulni egy olyan nemzetközi egyezménytől, amely épp a civil lakosság védelmére született?
Beszélgetésekből kiderül, hogy a veszély nemcsak a háború alatt, hanem évtizedekkel utána is jelen van – áradások, földmozgások aknákat juttathatnak váratlan helyekre. Ugyanakkor bemutatják a jelenkori aknamentesítési munkát is: kutyák és szakemberek dolgoznak a robbanószerkezetek eltávolításán, miközben civil szervezetek segítik a túlélőket és hívnak fel a felelősségre.
