Tajvan egyik leghíresebb tradicionális sült csirkéjének elkészítésébe nyerünk bepillantást, amelyet ősi módszerekkel, fatüzeléssel, speciális függőleges sütődobokban készítenek el. A folyamat lényege, hogy a hermetikusan szabályozott hő és a minimális sóhasználat egyedülállóan ropogós bőrt és szaftos húst eredményez.
Részletesen bemutatják a helyi ‘heyi’, azaz fekete tollú csirke fajtáját, a hús és a bőr különleges tulajdonságait, valamint a „wenti” (frissen reggel vágott, délutánra kiszállított) beszerzési folyamatot. Az elkészítés során szó esik az időjárás, a fa nedvességtartalma és a tapasztalt séf szerepének fontosságáról, mert a sütés minden apró tényezője befolyásolhatja a végeredményt.
Érdekes gasztronómiai trükkökre is kitérnek, például a sütés közben képződő zsíros lé felhasználására: ebből bambuszrügyes kísérőfogás készül, amely állítólag még „csirkésebb”, mint maga a hús. Szó esik továbbá a tajvani vízililiomról és arról, hogy minden apró részlet – például a zsírcseppek vagy a szeletelés sajátos módja – mennyire fontos részei az élménynek.
A bemutató során elgondolkodnak azon is, hogyan tudnak ezek a családi, tradicionális éttermek hosszú távon fennmaradni, és miben rejlik ezek varázsa, amelyet nem lehet tömegesen vagy gépesítve előállítani. A séf személyes tapasztalata, ügyessége, valamint a helyi alapanyagok teszik egyedülállóvá az élményt.
