Egy figyelemfelkeltő újságcikk indítja el a történetet, amely szerint Amerikában egy különleges műkincsrablás zajlik: Taco Bell éttermekből tűnnek el rejtélyes módon műalkotások, amelyek később az online feketepiacon jelennek meg milliós árakon.
A készítők elmerülnek az underground Taco Bell rajongói közösségekben, és kiderül, hogy valóban létezik egy titkos piac ezekért a poszterekért és festményekért. A Reddit csoportoktól eBay-hirdetőkig a keresletet nem csupán a műtárgyak minősége, hanem a hozzájuk kapcsolódó történetek is generálják. Egyes vásárlók akár tízezreket is hajlandóak fizetni a „legendás” Taco Bell művészetért.
A nyomozás során előkerülnek sorozatos bűnügyi történések is, amelyek mind szorosan kapcsolódnak Ohióhoz, különösen a Westlake városában található Taco Bell étteremhez. Ezek a kisstílű lopások, amelyekből országos történet és médiabotrány keletkezett, ironikusan rávilágítanak arra, hogyan válik egy mikroszintű eseményből országosan ismert legenda.
A művészettörténeti szál is előkerül: szakértők összehasonlítják a Taco Bell faliképeit világhírű, trendi művészek – például Jean-Michel Basquiat – munkáival, és elemzik, hogyan tükröződik a márka laza, lázadó identitása az éttermekben elhelyezett képeken. Felmerül az is, vajon a művek árát a művészi értékük, vagy inkább a hozzájuk kötődő populáris történetek és a hiánypótlás hajtják-e fel.
Végül a videó azt az izgalmas kérdést veti fel, hogy a valóság és az álhírek mennyire mosódnak össze a közösségi médiában, és hogyan válik egy helyi „bűnügy” a globális popkultúra egyik legendás történetévé. Az elbeszélés ironikusan reflektál a hírkészítés, a márkaépítés és a művészeti értékpiac sajátosságaira is.
