Sokan feltételezik, hogy a legdrágább hangfalak végső soron mind ugyanarra az ideális, „pontos” hangzásra közelítenek, ám a valóság jóval összetettebb. A videó szakértők, mint Andrew Jones és Steve Gutenberg véleményével vitatkozik, miszerint egyértelmű referenciahangzás nem létezik, mert maga a felvételi folyamat is túl sok szubjektív tényezőt tartalmaz.
Két csúcskategóriás álló hangfal, a T+A Talis S330 és a Vivid Kaya 45 kerül összehasonlításra, amelyek különböző mérnöki filozófiák lenyomatai. A német T+A inkább klasszikus megjelenést, míg a Vivid brit-dél-afrikai dizájnja radikálisan egyedi, organikus formákat kínál; a különleges anyaghasználat és szerkezeti megoldások mindkét márkánál eltérőek.
A részletes technikai leírásokból kiderül, milyen szerepet játszik a kabinet anyaga vagy a meghajtók kialakítása a végső hangzásban. Felmerül a kérdés, hogy vajon melyik rendszer szól pontosabban, vagy mennyire szubjektív mindez annak függvényében, hogy a felvételekben, stúdiókban és mikrofonokban rejlő eltérések lehetetlenné tesznek bármiféle abszolút referenciát.
A bemutató során többféle erősítő is előkerül, amelyek szintén befolyásolják a hangképet. Végül a vásárlók döntését nemcsak a technikai adatok és ár, hanem a személyes ízlés, a szoba akusztikája, sőt az esztétikai preferenciák is nagymértékben meghatározzák. Az összehasonlítás nem ad végső választ, hanem újabb kérdéseket vet fel: mi az a „helyes” hangzás, ki, és hogyan dönti el, mit jelent a pontosság?
