A kvantummechanika lenyűgöző elmélet, amely pontosan írja le a mikrovilág működését, de elgondolkodtató kérdéseket vet fel, amikor folytonos tömegmozgásokról vagy makroszkopikus rendszerekről van szó. Elméletileg masszív testek akár két helyen is lehetnek egyszerre, de sosem tapasztaljuk ezt a mindennapokban, ami alapvető ellentmondáshoz vezet a klasszikus érzetek és a kvantumvilág között.
A beszélgetés középpontjában a T-köb kísérlet áll, amely azt vizsgálja, hogy a tömeggel rendelkező, szupravezetésben lévő objektumok vajon követik-e a kvantummechanika és a gravitáció törvényeit nagyobb léptékben is. Felmerül az összeomlásmodellek kérdése, illetve hogy a szuperpozícióban lévő makrotestek mennyi ideig létezhetnek ebben az állapotban.
Bemutatásra kerülnek különféle kutatások, amelyek célja a szuperpozíció megfigyelése nagy tömeg mellett, például Bose-Einstein kondenzátumok vagy nanogyöngyök segítségével. Nehézséget jelent azonban, hogy ezek a rendszerek rendkívül érzékenyek, és csak extrém körülmények között érhetők el az elvárt kvantumállapotok. Egyes kutatócsoportok eredményei már közelítenek ahhoz, hogy súlyosabb objektumokat ilyen állapotba hozzanak, de a végső áttörés még várat magára.
Szakmai viták körvonalazódnak arról, hogy ezek az eredmények mennyire támasztják alá az ekvivalencia elvét vagy mennyiben jelentenek valódi újdonságot a kvantummechanika és a gravitáció kapcsolatának megértésében. A kérdés továbbra is nyitott: vajon mikor és hogyan mutatkozik meg a kvantumfizikai leírás korlátja a klasszikus világ méretskáláján?
