Tanúi lehetünk annak, hogyan vizsgálják a kutatók a Föld közeli szupernóvák gyakoriságát és ezek lehetséges hatását a földtörténeti kihalási eseményekre. Egy spanyolországi csapat például részletesen elemezte azokat a masszív csillagokat, amelyekből egykor ilyen robbanások származtak, illetve próbálják becsülni annak esélyét, hogy a közeljövőben hasonló esemény történjen.
Az elemzés középpontjába leginkább a II-es típusú szupernóvák kerülnek, amelyek általában hatalmas, forró OB-típusú csillagok halálából erednek. Felmerül annak lehetősége, hogy egy ilyen robbanás — ha elég közel esik a Földhöz — drasztikus következményekkel járhat, például az ózonréteg jelentős megritkulásával, ami láncreakcióként klímaváltozást, ökoszisztéma-összeomlást is okozhat.
Az elmúlt évezredek földtani rétegeiben számos radioaktív elemet – mint például a vas-60 vagy a plutónium – fellelve a tudósok arra következtetnek, hogy korábban több közeli szupernóva is érinthette bolygónkat. Az ismereteink azonban hiányosak, mivel a vízi üledékek keverednek, így nehéz pontos időrendet felállítani. Ugyanakkor reményt keltő, hogy a Holdról származó érintetlen minták a jövőben tisztább képet adhatnak ezekről a kozmikus eseményekről.
A kutatás során a lehetséges múltbeli kihalási események mellett felmerül az is, hogy egy szupernóva nemcsak pusztítást, hanem akár evolúciós előnyt is jelenthet, például mutációk elősegítése vagy az óceánok tápanyagkörforgásának felgyorsítása révén. A rejtett összefüggések feltárása, valamint a tömeges kihalások okainak végső rekonstruálása továbbra is sok nyitott kérdést hagy maga után.
