A személyes történet középpontjában egy apa áll, aki három gyermekével igyekszik megtalálni az egyensúlyt a családi élet és a gyász feldolgozása között. Munkája, szerepei és mindennapos feladatai mellett új kihívásokkal kell szembenéznie, amikor felesége hosszas betegség után elhunyt.
Az elbeszélő dilemmája abból fakad, hogy miként lehet egyszerre ellátni a hagyományosan megosztott szülői feladatokat: a praktikus teendők mellett az érzelmi támogatás és a mélyebb kapcsolódás jelentősége is előtérbe kerül. Megjelennek az olyan helyzetek, amikor egyedül kell döntéseket hozni kisebb-nagyobb krízishelyzetekben, legyen szó egészségügyi problémákról vagy a gyerekek gyorsan változó személyiségéről.
A történet színes példákon, humorral átszőtt anekdotákon és váratlan fordulatokon keresztül vizsgálja, hogy milyen szerepet tölthet be a rutin, illetve a közösen megélt hétköznapok a szülő–gyerek kapcsolat elmélyítésében. Különösen érdekes kérdéseket vet fel arról, vajon lehetséges-e pótolni az elvesztett szülő által adott szeretetet és együttérzést, illetve hogyan ismerhetjük meg igazán a gyermekeink belső világát.
Az előadás során felmerül, hogy a szülői feladatok között megbúvó apró pillanatok kaput nyithatnak egy mélyebb, szavakon túli kapcsolódásra – olyan élményekre, amelyeket nem lehet pusztán logisztikával vagy szervezéssel elérni. Ezek a közös tapasztalatok formálják a család identitását, és az elvesztett édesanya emlékét is továbbviszik.
