Steve Forbes gondolatai kerülnek terítékre arról, hogy miként befolyásolhatja a Federal Communications Commission (FCC) a szólásszabadságot az Egyesült Államokban. Egy aktuális eset, Jimmy Kimmel és Charlie Kirk esete nyomán ismét előtérbe kerül az a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán az ilyen szintű állami szabályozásra a műsorszolgáltatás terén.
Történelmi távlatból vizsgálva rámutat arra, hogy az FCC a múltban is eszközként szolgált politikai beavatkozásokhoz. Bürokratikus akadályai és licencfeltételei gyakran gátolták a vélemények sokszínűségének kibontakozását és a médiapiac szabadságát. Felmerül tehát a kérdés: valós-e manapság az információs monopólium félelme, amikor már mindenkinek lehetősége van saját médiafelülettel megjelenni?
A technológiai fejlődés és a médiumok sokasága napjainkban feleslegessé tehetik azt az érvet, miszerint az állami beavatkozás nélkülözhetetlen. Az FCC mai napig fennálló hatalma azonban továbbra is jelentős befolyással bír mindazokra, akik a média világában mozognak, legyen szó műsorszolgáltatóról vagy médiaóriásról. Mi volna, ha a kommunikációs piac teljesen szabad lenne – vajon ez fellendítené vagy veszélyeztetné a szólásszabadságot?
Felvetődik a spektrumok szabad adásvétele, valamint annak lehetősége, hogy a kormányzat csak indokolt, rendkívüli helyzetekben avatkozhatna be. Érdemes-e párhuzamot vonni a könyvek, újságok és egyéb tartalmak szabad kiadása és a sugárzó média között?
