Kelet-Csádban több mint húsz éve működnek menekülttáborok, ahol főként a szomszédos Szudán polgárháborúja elől menekülők keresnek menedéket. Azonban az utóbbi években megszorítások sújtják a humanitárius szervezeteket, ezért az alapvető szolgáltatások biztosítása is egyre nagyobb kihívást jelent. Egyre nehezebb biztosítani a tiszta ivóvizet, a megfelelő higiéniai feltételeket és az alapvető egészségügyi ellátást, miközben járványok, például kolera is fenyegetik a táborok lakóit.
Az élelmiszersegélyek és a gyermekek oktatására szánt támogatások csökkenése miatt számos család kilátástalan helyzetbe kerül. A tanítók bérét nem tudják kifizetni, és iskolák bezárása fenyeget, így rengeteg menekült gyerek oktatása kerül veszélybe. Mindeközben a folyamatosan érkező új menekültek tovább növelik a táborokra nehezedő nyomást.
Nagy hangsúlyt kapnak a helyi és nemzetközi segélyszervezetek közötti együttműködés buktatói, valamint az a tény, hogy az ország forrásai már a saját lakosság igényeit sem képesek kielégíteni. A dokumentumfilm megszólaltat helyi munkatársakat, szakértőket és menekülteket, akik betekintést adnak abba, milyen nehézségekkel szembesülnek, miközben próbálják megvédeni a közösségeket a kolerajárványtól, szűkös költségvetéssel igyekeznek fenntartani az alapellátást, és biztosítani a túlélés minimális feltételeit.
A globális politikai és gazdasági környezet is befolyásolja a helyzetet: a fő donorországok, köztük az Egyesült Államok és Németország támogatásai jelentősen visszaestek, ami hosszú távú fenyegetést jelent a menekültek túlélése és jövője szempontjából. Felvetődik a kérdés: elégséges és fenntartható lehet-e a jelenlegi segélyezési rendszer, vagy új stratégiákra, önfenntartó projektekre van szükség?
Az egyre kilátástalanabb helyzetben a regionális feszültségek is bemutatásra kerülnek, ahogy a menekültek beáramlása tovább terheli az amúgy is szegény helyi közösségeket. Hosszú távú megoldásokat, társadalmi integrációt és önfenntartást célzó projektek indulnak el, de kérdésessé válik, ezek milyen mértékben tudják enyhíteni a humanitárius válságot.
