A felvétel középpontjában a sztereó zenék térhatású feldolgozása áll, amelyhez egy Dolby Surround upmixert használnak. Különféle tapasztalatok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire hihető vagy élvezetes a mesterségesen létrehozott surround hangzás, szemben az eredeti sztereó hangképpel.
Felszínre kerülnek olyan technikai részletek, mint a csatornák közötti áthallás és fáziskülönbség, melyekkel tágabb, háromdimenziós hangélményt hozhatunk létre. Ugyanakkor felmerül a kérdés, vajon ez mennyiben tér el a valóban többcsatornás, térben rögzített felvételek élményétől.
Érdekességként szóba kerülnek stúdiós kísérletek, szabadalmak és lifestyle hangszórótervek, valamint zenei példák, mint Joni Mitchell és a London Symphony Orchestra surround felvételei. A téma gondolatébresztő: vajon az upmixelés javítja, vagy éppen eltorzítja a felvételek eredeti élményét?
