A második világháborús szovjet katonák egy csendes tónál próbálnak átkelni, amikor meglepő és nyugtalanító veszélybe ütköznek a vízben. A projekt egy egyszerű alkotói kihívásként indult: hogyan lehet öt kis katonát és a ‘nap a tónál’ témát egyedi, feszültséggel teli diorámává formálni?
A későbbi tervezés során a hangsúly egy rejtélyes, kígyószerű szörnyetegen van, amelynek csak részletei sejlenek fel a víz alatt. Az alkotó azt vizsgálja, milyen érzéseket vált ki a nézőben, ha nem derül ki pontosan, milyen lény rejtőzik a felszín alatt.
Az ötlet útközben átalakul: a kígyó helyett óriási piócák jelennek meg, amelyek undort és félelmet keltenek. A különféle anyagok, például modellezőgyurma és növényimitáció alkalmazásával a víz hiteles textúrája és átlátszatlansága is kulcstéma lesz, ezáltal növelve a jelenet baljós atmoszféráját.
A videóban rövid kitérők vannak a piócák természetrajzára, a diorámaépítés technikai részleteire, illetve a gyermekkori tavakhoz kapcsolódó élmények és félelmek felidézésére is. A történet így nem csupán modellépítés, hanem elgondolkodtató játék a félelmekkel és a fantáziával.
