Különböző élményeink, legyenek azok vizuálisak vagy hang alapján szerzettek, azonnali testi reakciót válthatnak ki belőlünk – így kezdődhet a szorongás vagy akár a traumatikus érzés.
A beszélgetés során az orvosok ismertetik, hogy a trauma nem csupán az adott esemény, hanem az arra adott személyes válaszreakció is, amely tartósan átalakíthatja agyi működésünket és befolyásolhatja testünk állapotát.
Érdekes kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogyan lehet megváltoztatni a bennünk meghúzódó, gyakran negatív belső párbeszédet, amely nem feltétlenül tükrözi valódi önmagunkat. Szóba kerül az is, hogyan lehet a szorongást hasznos energiává, akár produktivitássá alakítani.
Pszichológiai módszerek és neurológiai alapok kerülnek előtérbe, amelyek a kognitív rugalmasságot, vagyis egy adott problémára többféle megközelítés alkalmazását helyezik előtérbe. Válaszokat keresnek arra, miért válik a szorongás „nehéz kővé”, mit jelent az amygdala és a prefrontális kéreg szerepe, valamint hogyan segíthet a meditáció vagy a tudatos légzés a belső monológ átalakításában.
Felvetik annak jelentőségét is, hogy egy adott krízishelyzetben nemcsak saját reakciónk, hanem a környezet támogatása is erősen befolyásolja, mennyire marad tartós a trauma élménye. Gondolatébresztő a kérdés: felismerhetjük-e mások szorongását, és segíthet-e egy egyszerű kedves szó vagy gesztus a légkör, sőt saját érzéseink megváltoztatásában?
