A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 8 perc

Szolipszizmus és konspirációk: a cáfolhatatlan nézetek logikája és pszichológiája

Milyen gondolkodási mechanizmusok vezetnek a szolipszizmushoz, és miért olyan nehéz cáfolni ezt az álláspontot? A filozófiai beszélgetés során izgalmas kérdések merülnek fel az öncsalásról, a meggyőződésről és a konspirációs gondolkodás párhuzamairól.

Szolipszizmus – hogyan válik ez a nézet könnyen támadhatatlanná, ugyanakkor mennyire problematikus? Timothy Williamson bemutatja, mi húzódik meg a szolipszista álláspont mögött: az az érzés, hogy csak az egyén létezik, minden más illúzió. Felvetődik, hogy mi motiválja az embereket a szolipszizmushoz hasonló provokatív elképzelésekhez, és hogy ezek mennyiben hasonlítanak az összeesküvés-elméletekre.

Az elhangzottak kitérnek arra is, hogy az ilyen „robosztus” filozófiai álláspontokat mennyire nehéz cáfolni, hiszen a képviselőjük bármilyen kritikus érvet könnyen félresöpörhet – ahogy ez más irracionális vagy konspiratív nézeteknél is történik. Felmerül, hogy ezek a nézetek nemcsak filozófiai, hanem pszichológiai szempontból is érdekesek lehetnek, például a kiemelkedni vágyás pszichológiája vagy az önáltatás természetrajza kapcsán.

Az interjúban Schopenhauer filozófiájáról, a gyökérvilág illúziójáról is szó esik, és arról, vajon mennyiben tartoznak az ő ideái a szolipszizmus hatókörébe. Az érvek megvizsgálása közben Williamson rávilágít arra, hogyan válhat a párbeszéd korlátozottá, amikor egy elmélet önmagában védhetetlen, de mégis makacsul kitartanak mellette követői. Ezáltal érdekes kérdések vetődnek fel a kritikus gondolkodás, a bizonyítékok szerepe és az önszuggesztió kapcsolatáról.