Milyen határokat kell szabnunk az önkritika és a kételkedés terén, amikor vizsgáljuk a saját meggyőződéseinket? A beszélgetés azzal indul, hogy a szkepticizmus egészséges mértékben ösztönözheti az önreflexiót és fejlődést, ám ha túlzásba visszük, teljes cselekvőképtelenséghez vezethet.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet felismerni, mikor lépjük át ezt a veszélyes határt. A filozófiában alkalmazott kognitív heurisztikák, illetve ezek megbízhatósága is vitatott, mivel néha a józan ész ellen hatnak. Érdekes párhuzamokat találhatunk a tudósok munkájában is, amikor az adatok megbízhatóságáról döntenek.
A beszélgetők vizsgálják azt is, milyen figyelmeztető jelek mutathatják, ha a szkepticizmus már önellentmondásba fordul, vagy elszakad a valóságtól. Felmerül például: intellektuális virtuskodás-e tagadni a tárgyi világot, miközben mégis használjuk azt? Végül a beszélgetés kitér arra is, miért lehet, hogy egyes tudományterületeken vagy emberek körében jóval fogékonyabbak vagyunk a szkeptikus érvek iránt, míg mások elutasítják ezeket.
