Két szíriai filmes, Hasan és Fadi történetét ismerhetjük meg, akik éveken át a háború borzalmai közepette filmeztek és dokumentálták a szíriai eseményeket, hogy a világnak láthatóvá tegyék az elnyomás és a túlélés mindennapjait.
Az Aleppo Media Center megalapításán keresztül bepillanthatunk, hogyan alakította a kamera a fiatal aktivisták életét, miközben üldöztetés, félelem és veszteség árnyékolta őket. Felmerül a kérdés: vajon a túlélés, a dokumentálás és a személyes érzéketlenség hogyan fonódik össze, amikor a háborúban nap mint nap halált és tragédiát kell rögzíteni?
A film az emigrációban töltött hónapokra és évekre is ráirányítja a figyelmet, amikor a két főszereplő Londonban, menekült szobákba zárva várja sorsának alakulását, elválasztva családjaiktól, bizonytalanságban sodródva. Megjelenik a kérdés: hogyan formálja legbelül az embert a hosszú tétlenség, a család hiánya és az újabb veszteségek feldolgozása?
A dokumentumfilm emellett felszínre hozza a menekültek helyzetét ellenséges környezetben és az elutasítás, remény és újrakezdés keserédes egyensúlyát. Egyéni sorsokon keresztül mutat rá, milyen terheket ró az emberre a háború utáni élet, az idegenség és a hosszan tartó várakozás egy jobb jövő reményében.
