Eduardo Schibler előadásában a színtévesztés szemléletmódját kapcsolja össze a filozófia nagy kérdéseivel. Megosztja személyes élményeit arról, hogyan érezte magát gyermekkorában a színtévesztése miatt, és hogyan kellett alkalmazkodnia a hétköznapi helyzetekhez, amikor színek felismerésére kérték.
Történeteiből kirajzolódik, hogy a másság érzése nemcsak nehézségeket, hanem humoros és meglepő pillanatokat is szülhet – például családi és iskolai szituációkban. Ezek a hétköznapi epizódok lehetőséget adtak számára, hogy másként lássa a világot, és elfogadja saját egyediségét.
Az előadó a színtévesztésen túlmutatva, filozófusok gondolatain keresztül – mint Hérakleitosz és Szókratész – vonja párhuzamba az emberi tapasztalatok sokféleségét, az egyéni nézőpontok érvényességét, valamint azt a kérdést, hogy mennyire érdemes foglalkozni mások véleményével és a mindennapi jelentéktelen problémákkal.
Felkavaró gondolatokat vet fel az önelfogadásról és arról, hogyan alakítják külső és belső nézőpontjaink az élethez való hozzáállásunkat. Schibler előadása arra ösztönöz, hogy saját különbözőségeinket ne teherként, hanem lehetőségként kezeljük a világ megértésében.
