Szingapúr szívében feszültség tapintható: egy ritka, engedélyezett tüntetésre készülnek a polgárok, miközben mindenkit átvizsgálnak, azonosítanak, és a rendőrség szigorúan felügyeli az eseményt. A résztvevők szerint a személyes szabadságokat erősen korlátozzák, és mindennapos a fizikai és pszichológiai ellenőrzés.
A városállam külsőleg a fejlődés és jólét mintaképe: élvonalbeli technológiát, kiváló oktatást és egészségügyet kínál. Ugyanakkor a szabályok és tiltások listája hosszú: apróbb jogsértésekért is súlyos szankciók járnak, a mindennapi életet szigorú korlátok szabályozzák – még az otthoni viselkedésünket is.
A megfigyelés rendszere gyerekkortól kezdve kíséri az embereket; óvodákban, iskolákban, sőt az utcákon is kamerák figyelik minden mozdulatot. A digitális azonosítás és nyomkövetés (Sing Pass) révén a hatóságok hozzáférnek a személyes adatok teljes köréhez. A mesterséges intelligencia és robotok nemcsak a biztonságot, hanem a mindennapi működést is átszövik: bírságokat osztó gépek, robotpincérek, időseket segítő automatizált rendszerek dolgoznak országszerte.
Az állampolgárok jelentős része támogatja az országos fegyelem és rend iránti törekvést, még akkor is, ha cserébe lemondanak bizonyos szabadságjogokról. A társadalom viszont egyre öregszik, a termékenységi ráta rendkívül alacsony. Ennek következményeként már most is jelentős szerepet kapnak a robotizált megoldások az egészségügyben és mindennapi ellátásban.
Bár a rendszer a világ egyik legbiztonságosabb államává tette Szingapúrt, az elnyomó intézkedések, a szigorú igazságszolgáltatás – többek között halálbüntetés, korbácsolás, egyszemélyes cellák – és az állandó kontroll komoly dilemmákat vetnek fel a szabadság, emberi méltóság és felelősség kérdéseiről.
Többen próbálnak kitörni a rendszer szabta keretből, egyesek aktivistaként, mások az ország elhagyásával keresik a választ arra, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a fejlődés, biztonság és egyéni szabadság között.
