Jonathan Bailey, Andrew Garfield, Harris Dickinson és Riz Ahmed együtt idézik fel a YouTube kezdeti időszakának ikonikus, sokszor vicces, néha zavarba ejtő videóit. Nosztalgiáznak arról, hogy a korai internetes tartalmak miként váltak meghatározó emlékekké, sőt néhány videó máig kultikus státuszban van.
A társaság őszintén beszél arról, mennyire stresszes érzés lehet videókat mutatni egymásnak, és mitől válik egy-egy jelenet, például a Goodfellas klasszikus „röhejes” asztali párbeszéde vagy egy abszurd ausztráliai riport időtállóvá. Szó esik arról is, hogyan alakult a filmes jelenetek improvizációs lehetősége az évek folyamán, és milyen élmény találkozni egy legendás film szereplőjével.
Vidáman cserélnek eszmét a mémmé vált online videók rögzítéséről, újranézéséről, és arról, milyen hatása van annak, amikor egy ismert jelenetet teljesen váratlan zenei aláfestés emel új szintre. Rámutatnak arra is, hogy az internetes humorban és a videókban a közösségi, generációs élmények mennyire fontosak, és hogy számos hasonló abszurd vagy váratlan tartalom adott számukra identitást, vagy nyújt máig megismételhetetlen pillanatokat.
