A színtan alapjainak megismerésével indul az út, ahol a színárnyalat, telítettség és fényérték együttese teremti meg egy grafikai munka karakterét. Ezek együttes alkalmazása nélkülözhetetlen a tudatos tervezéshez – a hangulat, a stílus és az érettség nagyban ezeken múlik.
Ahogy a tervezők haladnak előre, előtérbe kerül a színhőmérséklet és az érzelmi tónus szerepe. A meleg és hideg árnyalatok tudatos használata segíti a hangulatteremtést, legyen szó nosztalgikus, energikus vagy hűvös, reflektív atmoszféráról.
A harmadik szinten a kontraszt és az olvashatóság hangsúlyos témává válik. A vizuális világossági különbségek, szürkeárnyalatos tesztek és a hierarchia kiemelt szerepet kapnak, hiszen ezek nélkül elveszhet a festői szépség mögött a közlendő tartalom.
Innovatív, gyors eszközök, mint például a Kit Flows, segítik a kreatív ötletelést és az eltérő stílusok, paletták kipróbálását, hogy a tervezők frissebb, pontosabb döntéseket hozhassanak.
A további szinteken a színek kapcsolata, a paletta harmonizálása és a színek szerepe kerül előtérbe – milyen a megfelelő kiemelés vagy milyen technikai változókra kell figyelni a nyomdai kivitel során.
Csúcspontként a színválasztás narratív eszközzé válik. Egyedülálló színpaletta képes történetet mesélni, hangulatokat sugallni, vagy a történetmesélés szolgálatába állni. Haladó szinten pedig már a színészlelés manipulációja, mint a relatív színek vagy az élrezgés jelensége, tartozik a tervező eszköztárába, amelyek segítségével figyelemfelkeltés vagy érzelmi feszültség is kialakítható.
