Az 1980-as és 1990-es évek videojátékaiban a vizuális trükkök és technikai újítások gyakran a hardveres korlátok leküzdését célozták. Az egyik ilyen megoldás volt a színciklus (color cycling) technika, amelyet művészek és fejlesztők alkalmaztak, hogy mozgó animációkat hozzanak létre anélkül, hogy további memóriát vagy képkockákat használtak volna.
Az Amiga számítógép, különösen a 1200-as modell, kifejezetten jól támogatta ezt a megközelítést. Planer grafikus rendszerük lehetővé tette, hogy minden egyes képponthoz csak egy palettaazonosítót tároljanak, így amikor a palettát módosították, az egész képernyőn egyszerre változhattak a színek. Ezáltal statikus képek tűntek mozgónak vagy hullámzónak, miközben a processzor alig dolgozott.
Számos klasszikus játék és jelenet él ezzel a technikával. Mark Ferrari munkássága, például a Lucas Arts Loom és The Secret of Monkey Island háttereiben, ma is lenyűgöző a rajongók számára. A Boing Ball demó vagy például a Sonic the Hedgehog 3 különleges pályája is ennek az eljárásnak köszönheti mozgalmas látványát. Más platformokon, mint a Sega Genesis vagy a PC Engine, szintén megjelent a módszer.
Az alkalmazott trükkök között megjelenik a palettacserélés (palette swapping) is, amivel szinte bármilyen sprite színeit azonnal lecserélhették, például hogy egy karakter új változatának tűnjön. Bár mára a nagyobb kapacitású hardverek elavulttá tették a színciklust, bizonyos retro ihletésű játékok és szoftverek ma is használják, hogy életre keltsék a múlt vizuális világát.
