A felvétel egy döbbenetes tudományos felfedezés középpontjába helyez minket: kiderült, hogy a világegyetem nem úgy működik, ahogy azt érezzük, vagy ahogyan hétköznapjaink során tapasztaljuk. Nem magától értetődő, hogy a tárgyak léteznek akkor is, ha nem vagyunk jelen, vagy hogy a távolság valóban akadály lehet a kapcsolatban két objektum között.
Bevezetést kapunk a kvantumfizika két alaptételébe, a lokalitásba és a realizmusba, és kiderül, hogy mindkét elvet cáfolják a legújabb kísérletek. Olyan paradoxonokat mutat be a szerző, mint a híres kettős rés kísérlet, amely arra világít rá, hogy a részecskék csak akkor veszik fel meghatározott állapotukat, ha mérjük vagy megfigyeljük őket.
Az elhangzott példákból kiderül, hogy az univerzum működése elképesztően hasonlít egy videojáték motorjához: a háttérben csak a szükséges információk kerülnek feldolgozásra, minden más csupán valószínűségi hullámokból áll össze akkor, amikor éppen szükség van rá. Felmerül az is, hogy a távolság pusztán illúzió, amit a rendszer jelenít meg – valójában minden adat egyetlen központi helyen kerül feldolgozásra.
Sorra vesszük a nagy hatású Nobel-díjas kísérleteket, amelyek nemcsak Einstein elképzeléseit cáfolják meg, hanem azt is igazolják, hogy a világegyetem egységes, lokális realitás nélküli rendszerként működik. A játékfejlesztés és a kvantumfizika hasonlósága izgalmas párhuzamokat kínál arra, hogy gondolkodjunk a valóság természetéről.
Mindezek fényében újra és újra felmerül a kérdés: vajon valóban egy szimulációban élünk-e, vagy a világegyetem annyira számításalapú, hogy nincs is különbség a kettő között? A témák között szerepelnek még filozófiai felvetések, mint például, mi számít tényleges realitásnak, hogyan viszonyulunk múlt és jelen valóságához, valamint mi várhat ránk, ha a világunk tényleg egy „renderelt valóság”.
