Adam Savage látogatást tesz a National Parks Museum Conservation Labban, ahol Allison bemutatja, hogyan használnak szilikon formákat különböző anyagok – például bőr – textúrájának lemásolására és pótlására. A beszélgetés során számos különböző módszert ismertetnek a textúra rögzítésére, különös figyelmet szentelve a részleteknek és azok hű visszaadásának.
Az egyik legizgalmasabb elem a szilikon formák által lehetővé tett precizitás, amellyel akár a legfinomabb szövet- vagy bőrmintázat is utánzásra kerülhet. Szó esik arról is, mennyire fontos a fény visszaverődésének megfelelő reprodukálása a restaurálás során, hiszen a végeredmény vizuális minősége nagyban múlik ezeken az apró különbségeken.
A restaurátorok vélhetően minden kémiai anyagot nagy óvatossággal kezelnek, hogy megőrizzék a műtárgyak épségét. Kitérnek a különböző hordozók alkalmazására – vékony papír, poliészter –, valamint a szelektált, fény- és időálló festékek használatára is. Megismerjük, hogy egy 19. századi alaszkai főkönyv restaurálásánál például miként választották ki a legjobban illeszkedő mintázatot, és mennyire lényeges, hogy az új részek szinte észrevétlenül illeszkedjenek az eredetihez.
Az anyagkísérletek mellett kézműves technikákat is bemutatnak, például hogyan készíthetünk „szilikonbőrt” akár saját textúramintáink alapján, valamint röviden érintik a műhelyekben használt tradicionális és modern textúraképzést is.
