Az anyag egy elképzelt dilemmán keresztül vezeti fel a szén-dioxid-leválasztás (Carbon Capture and Storage, CCS) problémakörét: miként biztosítható az energiabiztonság, miközben sürgős szükség van az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére.
Bár az új, zöld technológiák nem bocsátanak ki szennyező anyagokat, gyakran felmerül, hogy nem eléggé megbízhatóak, illetve túl drága az infrastruktúra kiépítése. Ezzel szemben a fosszilis ipar képviselői a szén-dioxid-technológiákat ajánlják kompromisszumként, amelyekkel elvileg a káros kibocsátás nagy része még a légkörbe jutás előtt megfogható és eltárolható lenne.
A videó részletesen vizsgálja a CCS valós eredményeit. Felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg akkora ez a megoldás, mint amilyennek gyakran bemutatják? Statisztikák és friss kutatások szerint a globális klímacélokat messze nem segíti elő a jelenlegi CCS kapacitás, ráadásul a gazdasági érdekek miatt főként olajkitermeléshez kapcsolják a technológiát, ami végső soron újabb kibocsátást okozhat.
Az anyag kitér a finanszírozási, műszaki és szuverén érdekek konfliktusaira. Kiemeli, hogy a CCS projektek gyakran csúsznak, túlköltekeznek vagy nem teljesítik a vállalt célokat. Vajon a politikusok, az ipar és a társadalom közösen tud-e majd hatékony stratégiát kialakítani?
Összességében a kérdés az, hogy érdemes-e a CCS-ben a tömeges kibocsátáscsökkenés reményét keresni, vagy inkább a megújulókba fektessünk, és a CCS-t csak speciális esetekben használjuk?
