Az utóbbi időben egyes, nagy múltú médiumok úgy mutatnak be bizonyos szereplőket, akik erősen ellentmondásos nézeteket vallanak, hogy nem közlik a közönségükkel ezek problematikus oldalát. Ilyen például Janine Ununes, akit civil jogvédő ügyvédként és szólásszabadság-harcosként emelnek ki, miközben több platformon, mint a Daily Show és a New Yorker podcast, pozitív, mértéktartó személyiségként jelenik meg.
Az interjúkban Ununes az amerikai civil szabadságjogokért folytatott küzdelméről beszél, különösen a szólásszabadság védelme kapcsán és az Izraellel kapcsolatos kritikákhoz fűződő kérdésekben. Egyes pontokban teljesen érthető álláspontokat képvisel, mégis felmerül a kérdés, hogy ez a platformok adta bemutatás mennyiben rejti el a vitatható nézeteit és múltbeli cselekedeteit.
Egy másik beszélgetés során Ununes a koronavírus-járvány alatti intézkedéseket tartja teljesen jogtalan korlátozásnak, sőt, pereket indít közegészségügyi hivatalok ellen, igyekszik keresztülvinni, hogy a közösségimédia-vállalatok ne szűrjék a félretájékoztatást. Ezt követően kiemelik a Twitter Files ügyet is, amelyben a kormányzati szabályozás határait feszegeti. Mindez választás elé állítja a nézőt: mennyiben vehető komolyan egy jogvédő, aki közben jelentős dezinformáció terjesztésében is részt vesz?
A beszélgetések érintik azt is, hogyan lehet az oldalakon álló politikai szélsőségek között egyensúlyt találni, és vajon kinek az érdeke a köztes, „ésszerű” megközelítés hangoztatása akkor, amikor sokszor csak látszólag létezik valódi középút.
