Az előadás egyetemi környezetből indul ki, ahol egy professzor sokakat meghökkentő előadáscímet választott: ‘Egyél és halj meg apránként’. A történet során különböző értelmezési lehetőségek kerülnek felszínre, miközben a hallgatók a saját tapasztalataikat és érzéseiket is megosztják az elhangzó szavakról.
Felmerül, hogyan formálhatja életünket és kapcsolatainkat a mindennapokban használt nyelv: legyen szó barátságról, családról, házastársakról vagy akár politikai kommunikációról. Az előadó példákkal világít rá arra, hogy a szavak mögött gyakran rejtett üzenetek is lehetnek, és azok hatása az adott helyzettől, kulturális háttértől, sőt, akár aktuális lelkiállapottól is függ.
Megtudhatjuk, miként kell bánni nehéz helyzetekben elhangzó mondatokkal, hogyan segíthet a türelem vagy az egyszerűség a kommunikációban, és hogyan válhatnak olyan egyszerű kifejezések, mint a „köszönöm” vagy a „sajnálom”, kapcsolataink alappilléreivé.
Az előadó kitér a politikai szónoklatokra, ahol a szavak gyakran a kollektív összetartozást hangsúlyozzák. Felmerül az Ubuntu filozófiája is, amely szerint létezésünket a közösség határozza meg, valamint szóba kerül a felelősségteljes szóhasználat a digitális térben, ahol minden kijelentés gyorsan elterjedhet.
Az előadás arra invitál, hogy elgondolkodjunk saját szóhasználatunkon: milyen szavak támogatják fejlődésünket, kapcsolatainkat, valamint hogyan formálja szavaink ereje a világot magunk körül.
