A gázóriás Szaturnusz és holdrendszere lenyűgöző érdeklődést vált ki a tudósok körében. Az utóbbi években további apró, mindössze néhány kilométer átmérőjű holdakat fedeztek fel a bolygó körül, így ma már több mint 80 hold ismert, amelyek kísérik a gyűrűs óriást.
A Voyager és később a Cassini űrszondák révén egyedülálló bepillantást nyertünk a Szaturnusz rendszerének részleteibe. A holdak között számos karakteres test található, mint például a rejtélyes Titan, a kis Mimas, valamint az elképesztő felszínű Iapetus vagy az izgalmas történettel bíró Enceladus.
Enceladus különösen felkeltette a tudományos érdeklődést: felszínéről vízgőz- és jégrészecske-gejzírek törnek elő, amelyek a felszín alatti óceán és egy meleg belső mag jelenlétére utalnak. Az ilyen környezet új lehetőségeket vet fel az élet keresése szempontjából, különösen, hogy a Cassini adatai rendkívüli mennyiségű metánt mutattak ki az alatta rejtett vizekből.
Felvetődik a kérdés: vajon földön kívüli élet is kialakulhatott már ezekben a távoli, fagyos óceánokban? A felszín alatti hidrotermális kürtők, a folyton változó pálya miatti belső hőforrások, és az ezek teremtette kémiai energia valódi kozmikus laboratóriummá teszik Enceladust. A felfedezés, hogy akár mikroorganizmusok is termelhetik a kimutatott metánt, párhuzamba állítható a földi élet keletkezésének folyamatával.
A film univerzális kérdéseket feszeget az élet bölcsőjéről, az idegen óceánok titkairól, valamint a holdak közötti drámai sorsfordulókról és kozmikus dinamikáról. Milyen rejtett titkokat őriz még a Szaturnusz bonyolult rendszere? Hogyan árulkodhatnak a holdak történetei a naprendszer formálódásáról és az élet univerzális lehetőségeiről?
